A " KÚT"  története 

Öt évvel ezelőtt egy előadásról tartottunk hazafelé a szomszéd falu
polgármesterével, amikor Szurdokpüspöki felé közeledve megszólalt mellettem:

- Megkérhetlek, hogy kanyarodjunk be Szurdokpüspökinél, mivel van itt egy forrás ahonnan vizet szeretnék vinni. Ha erre járok soha nem hagyom ki.
Nagyon jó ízű, és rengeteg energiát ad. Hoztam palackokat, és amíg megtöltöm, te addig szétnézhetsz. Nagyon szépen rendbe tették a környezetet   a forrás körül.

-  Semmi akadálya sincs -  válaszoltam, és pár perc múlva lekanyarodtunk  a főútról  a Szurdokpüspöki hegyoldal felé vezető útra.

Valóban gyönyörű, rendezett környezet tárult elénk, amikor kiszálltunk az autóból, és szétnéztünk. Farönkökből készített asztalok és padok, szép kilátás, és a kút , vagy forrás kialakítása is egyedi. Egy fából készült madarat szimbolizál, a csőréből folyik a víz. Csak ámultam, bámultam a látottakon.Feltűnt azonban, hogy az egyik asztalnál ült egy ember, aki bármerre is mentem,  követett a tekintetével,  és türelmetlenül ütögette egy ceruzával az asztalt maga előtt. Vajon mért néz olyan feltűnően? Talán ismer valahonnan? Vagy szeretne valamit kérdezni? - futott át az agyamon a kérdések halmaza. De mivel nem szólított meg, folytattam a nézelődést és próbáltam nem észrevenni a furcsa viselkedését. Társam, miután teleengedte a műanyag palackokat a forrásvízzel,  csatlakozott hozzám, és körbejártuk a területet.

- Tényleg nagyon szép, nyugtáztam. Aztán tekintetem visszavándorolt az asztal mellett ülő férfira, aki továbbra is feltűnően bámult, és egyre türelmetlenebbül kopogtatott az asztalon ceruzájával.

-  Ismered azt a férfit?- Kérdeztem Társam és az asztal felé böktem a fejemmel.

 - Én azt hittem, hogy Te ismered, mert olyan feltűnően követ bennünket a tekintetével.

- Te is észre vetted? Vajon mit akarhat? 

Már mennünk kellene, de zavar, hogy nem szólít meg bennünket, csak szemrehányóan néz ránk.

- Segíthetünk valamiben ? - Szaladt ki a számon hirtelen a kérdés .

- Talán én segíthetek  Magának .- válaszolta.

- Nekem?  Miben?

- A vizet megtalálni .- válaszolta.

- De hát már megtaláltuk, sőt, tele is tettük vele  az üvegeket.

- Nem erről a vízről beszélek. A Maga vízéről.

- Az Én vizemről? De hát nekem nincs vizem!

- Persze, hogy nincs. Most még.  Azért jöttem, hogy segítsek Magának megtalálni a Vizet. Kicsit türelmetlen vagyok, hiszen  már több mint egy órája várok itt magukra.

- Ne haragudjon,de az hogy lehet? Mi csak 15 perce döntöttük el, hogy ide jövünk.

- Maga csak azt hiszi. Nekem szóltak már egy órája, hogy jönnek. És hogy feltétlenül segítsek. Hát itt vagyok.

Értetlenül néztem a férfira, aztán a társamra, hogy Ő is hallotta-e azt, amit én. Miket hord ez itt össze? Kik szóltak neki? Milyen vízről beszél? Te jó Isten! Ez biztos ketyós!

 - Na nekünk mennünk kell.- Mondtam és elindultam az autónk felé.

- Ha nem kell a segítségem, legalább vigyenek haza, ha már ennyi időt elpazaroltam magukra.- Fortyant fel a férfi megfutamodásunk láttán.

- Tulajdonképpen mit akar tőlünk? - kérdeztem.

- Mondtam már, hogy nem én akarok. Magának kell a segítség a víz megtalálásához.

- Na jó! De milyen víz?

- Azt én honnan tudjam. Nekem csak azt mondták, hogy segítsek megtalálni.

Kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Csak nyugalom. Próbáljunk meg összefüggéseket keresni  a szavakban.Tényállás:  Valaki ideküldte ezt a férfit azért, hogy segítsen nekem megtalálni a vizet. De hát én nem keresek semmiféle vizet!  Furcsán éreztem magam,  de  legbelül tudtam, hogy  a férfi nem hazudik.

 - Hát jó! Ha már ennyi idő szánt ránk, megpróbálhatjuk. Cseréljünk névjegyet, és beszéljük meg egy időpontot.Van egy  telkem, amin lehet víz ! Próba szerencse!

 Beültünk a kocsiba, és elindultunk visszafelé a 21-es útra. Útközben a férfit kitettük a háza előtt,és mentünk tovább. Egy darabig hallgattunk, mert fel kellett dolgoznunk a történéseket, de aztán túltettük magunkat rajta, és témát váltottunk.Pár nap múlva már el is felejtettem a dolgot, mikor megcsörrent a telefonom.

-  Jó napot kívánok! Én vagyok a "Vizes ember"- Próbálta viccesre venni a figurát. - Meg tudnánk beszélni egy időpontot?

-  Nekem akár holnap is megfelel,legyünk túl rajta. - Válaszoltam.

- Rendben, akkor holnap 10-kor találkozunk. A fő téren várjon. Onnan maga navigál. Viszlát!- és letette a telefont.

Akkor most, hogy legyen. Idejön valaki és vizet keres. Nekem. De hát én mit kezdek ezzel a vízzel? Lehet, hogy van itt valami hőforrás?  Na de majd meglátjuk! Másnap találkoztunk. A dorogházi domboldalon van egy legelőként nyilvántartott területem, ahol feltételezésem szerint lehet víz. Menjünk, nézzük meg. Megálltunk a  domboldalon, és rábíztam a " vizes emberre" a keresgélést. Nemsokára előkerült a vízkereső pálcája, és le föl rohangálva méregetett, aztán megállt egy helyen és azt mondta, hogy szerinte itt van a víz, amit keresünk.

- Milyen víz? Hőforrás? -Kérdeztem.

 - Nem, ez hideg víz. Nagy mennyiségű. De többet nem tudok. Én megtaláltam, a többi a maga dolga. - Mondta és összecsomagolt.

Visszaszállítottam találkozásunk színhelyére, elbúcsúztunk azzal,hogyha bármilyen fejlemény lesz a vízzel kapcsolatban, majd hívom.

Első lelkesedésemben felmentem az internetre, hogy utána nézzek a vízkitermelési rendeleteknek. Igaz, hogy eddig semmilyen tapasztalatom nem volt a vízkitermelésben, de hát- gondoltam- nem lehet olyan bonyolult dolog, hogy ne tudjam megtanulni. Aztán, mikor olvastam, hogy a természetvédelmi területeken milyen előírásokat és jogszabályok halmazát kellene átrágnom, elment a kedvem az egésztől. Hiszen én valójában nem is akarom ezt! Ráadásul ilyen macerával. Dehogy kell ez nekem! Bedőltem a " Vizes"  fickó hülyeségének. Na  jó, ezt befejeztem, nem csinálom tovább. Telt,múlt az idő, és aztán el is felejtettem az egészet.

Az esetet követően két év múlva, a faluban szilvalekvárt főztünk közösen a falusiakkal.  Már a vége felé közeledtünk, amikor megjelent egy ősz hajú ismeretlen hölgy, és azt kérdezte,tudna-e venni a készülő lekvárból. Mondtam, hogy itt mindenki a saját céljára készíti a lekvárt és nem eladásra, de pár üveggel kaphat ajándékba, mint ismeretlen idelátogató, hogy szép emléke maradjon Dorogházáról.

 - De hát én nem idelátogató vagyok- válaszolta a hölgy. Nekem itt házam van!  Majd közelebb hajolva folytatta. -Tulajdon képen azért vagyok itt, mert a Bondor Ágit keresem. Azt mondták itt lesz. De sehol sem találom. Már többször is kerestem. De mindig el kerültük egymást. Mikor én itt vagyok, ő Pesten van, mikor én vagyok Pesten ő itt van. Pedig nagyon fontos lenne találkoznom vele. 

Meghökkenve néztem rá, vajon, mit akarhat tőlem?  Hiszen azt sem tudja hogy ki vagyok.

- Akkor most szerencséje van !  Én vagyok akit keres !

 - Tényleg?- Nahát!- sokkal idősebbnek gondoltalak! Azt mondták, hogy nyugdíjas vagy! Akkor Ágikám, engedd meg, hogy bemutatkozzam.  A szomszédasszonyod vagyok, Gabriella. És feltétlenül beszélnünk kell!

 - Nyugodtan beszélgethetünk. - Válaszoltam.- Miről van szó ?

 - Ez nem idevaló téma. - súgta felém.

- Minden téma idevaló. - mondtam,- hiszen milyen titkolni való közös témánk lehetne egy teljesen vadidegennel?- gondoltam magamban.

- Azért nem akarom most ezt elmondani, mert nem szeretném, ha furcsákat gondolnál rólam . - Válaszolta Gabriella rejtélyesen.

 - Legalább azt áruld el, hogy milyen témában szeretnél velem beszélni. Most már teljesen felcsigáztál.

- Hát jó! Annyit elárulhatok, hogy azért vagyok itt, hogy segítsek neked megtalálni a vizet!

 - A vizet??? - kérdeztem, és kiesett a fakanál a kezemből . A  gyomromba furcsa émelygés kezdődött. - Milyen  vizet???- De ezt már kiabáltam.

Gabriella ,  mivel nem értette felháborodásom okát, zavartan nézett rám.

- Mondtam, hogy most nem szeretnék erről többet mondani, mert nem alkalmas a körülmény.

Ha holnap tízig le tudunk ülni nyugodt körülmények között, mindent elmagyarázok. De ha nem érsz rá, mivel délben megy a buszom, már csak a jövő héten tudjuk megbeszélni.

- Ráérek . -  vágtam rá hirtelen.-  Mi a fene van ezzel a vízzel, hogy mindenki segíteni akar abban, hogy megtaláljuk .- villant át az agyamon .

- Akár előbb is találkozhatunk .- mondtam, mert furdalt a kíváncsiság.

- Jó legyen fél tíz, hogy biztosan kibeszéljük a dolgokat .- Válaszolt  Gabriella.

Nem sokat aludtam aznap éjjel. Tudattalanul azt éreztem, hogy valamit nem csináltam meg, amit már meg kellett volna. Másnap izgatottan vártam Gabriellát. Igazából nem is ismerem. És mégis olyan mintha már ezer éve ismerném. Mi a fene ez? Honnan ismerem, amikor nem ismerem? Vagy mi ez az érzés, ami azt súgja, hogy Ő egy régi ismerős. Na mindegy. Jön Gabriella. Először megdicséri a találkozásunk színhelyét, udvarias köröket ír le, mielőtt beszélgetésünk fő témájára rátérnénk. De végül belekezdett.

- Ágikám, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem el, hogy ne gondolj rólam furcsaságokat, de muszáj elmondanom mindent, még ha csak tegnap láttalak először akkor is. Én kapcsolatban vagyok a  másik dimenzió tanítóival. Olyan tanítókkal, akik szeretnének segíteni az embereknek abban, hogy az elkövetkező időkben történő eseményeket minél könnyebben viseljék el. Már több könyvet írtam, amit ők diktáltak. Jártam Indiában, ahol kutakat fúrtam, az tanítók iránymutatása alapján, segítettem  a rászorulókon. És most itt vagyok Dorogházán, azért, hogy megtaláljuk az "élet vizét", és elkészülhessen a KÚT. Ezt a kutat szintén a szigorú utasításaik alapján kell elkészíteni, betájolni és a megfelelő információval ellátni a különböző csapokat. Ez most a feladatom.Mivel a forrás a te telkeden van, ezért rád is szükség van. Arra kérlek, segítsd ezt a dolgot, mert erre a VÍZ-re mindenkinek nagy szüksége van. Sok embernek fogja megkönnyíteni az életét. Itt van egy kis szórófejes flakon, ezt neked hoztam, azért, hogy lásd, miről beszélek. Ebben a flakonban, Indiából hozott víz van. Bármilyen égési sérülésre, csípésre, vágott sebre csak fújd rá, és meglátod, ahogy szinte szemmel láthatóan gyógyítja meg.

 Hihetetlen előadása után elhallgatott,  kérdőn nézett rám és átnyújtotta flakont.

- Mit gondolsz, tudunk együtt dolgozni ebben a témában?  Ez lenne az országban az egyetlen kút, ami 8 féle problémára nyújt segítséget.- Megállt mondandójában és ismét kérdőn nézett rám.

Én csak álltam és néztem ki a fejemből. Mi van?  Milyen víz??? Milyen Kút???

Eszembe jutott a két évvel ezelőtti történet a "Vizes emberrel"kapcsolatban. Ő is valami vízről hablatyolt. És az a Mondat, amit mind a ketten szó szerint ismételtek. " Azért jöttem, hogy Segítsek megtalálni a vizet" Szórakoznak velem? De hát nem smerhetik egymást, vagy még is?

Az már derengett, hogy  valahol nálam kell lenni annak a területnek ahol ez a bizonyos forrás van. Na de hol? Gabriella hallgatásomat tétovázásnak gondolta, ezért beerősített.

 - Ne felejtsd el, hogy  én  már 85 éves vagyok, és igencsak  várom a megpihenést. Addig viszont nem mehetek el, ameddig ezt a kút el nem készül. Ez a FELADAT-unk. Nem csak az enyém. A Tied is.

 - Rendben. - mondtam erőtlenül,összezavarodva.- De meg kellene találni hozzá a forrást. Egyszer már volt egy vízkereső akcióm. -  és elmeséltem neki a két évvel ezelőtti esetet, valamint a felmerülő kétségeimet ezzel kapcsolatban.

- Látom nem vagy valami lelkes ebben a témában, ezért azt javasolom, hogy próbálj megbarátkozni ezzel a gondolattal, és nézz utána a vízzel kapcsolatos dolgoknak is mire legközelebb jövök. Fontos lenne, hogy minden zökkenőmentesen menjen.

Elbúcsúztunk, és én ott álltam kezemben az általa adott vizes flakonnal. Na, jó! Újra átnézem ezeket a fránya jogszabályokat a vízkitermeléssel kapcsolatban. Fogtam a flakont, és bedobtam az íróasztal fiókjába, és folytattam az ebédfőzést, amit már a férjem elkezdett, mivel nem győzött kivárni. Jött a nyár, a gyerekekkel és az unokákkal töltött nyaralás,  a kútról teljesen elfelejtkeztem. Gabriella is  másfelé  orientálódott, sokáig nem találkoztunk. Történt azonban, hogy a kölyök pulikutyánk valamilyen betegséget összeszedett, folyton a fülét rázta. A füléből valamilyen váladék szivárgott,ami valószínűleg nagyon viszkethetett neki, mivel állandóan a fülét vakarta.Vittük orvostól orvosig, de bármilyen gyógyszert, kenőcsöt, cseppet írtak fel a kutya fülére semmi nem használt. A legvégén az orvos azt mondta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a betegséggel, készüljünk fel arra, hogy nem sokáig él a kutyánk.  Nagyon elkeseredtem, hiszen értelmes,  és nagyon szép kiskutya volt.A család kedvence. Mit mondjak az unokáknak? A kutya füle egyre csúnyább lett, a sok vakarástól már csak egy kopasz, világító húscafat volt. Erre a nyers húscafatra már a kenőcsöt sem tudtam rákenni, mivel szemmel láthatóan nagy fájdalmat okoztam vele. Két nap múlva a kutya elbújt a pincébe, és érezni lehetett körülötte azt a bizonyos "halál szagot "  Nem engedlek meghalni! Kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mivel tudnám enyhíteni a szenvedését.  Aztán belém nyílalt a felismerés: De hát én Prána Nadi Mester vagyok !!!  Hiszen ezt az alternatív  gyógymódot nem csak embereken lehet alkalmazni. Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?  Le mentem a kutyához a pincébe.Már annyi ereje sem volt, hogy felálljon, teste lángolt a láztól, csak szomorúan nézett rám. Oda toltam az orra alá a vizes edényt, hogy kedvembe járjon, felemelte a fejét, de annyi ereje már nem volt, hogy igyon is belőle. Elkezdtem kezelni. A gyógyító energia hatására érezni lehetett, ahogy csökken a láza. Igen ám, de a füle vérző, égő seb. Erre már kenőcsöt sem lehetett kenni, mert nagyon érzékeny volt. Mit tegyek a fülével. Ha így marad,reggelre a bogarak ellepik, mert itt a pincében azok is vannak. És akkor eszembe jutott a Gabriellától kapott szórófejes flakon víz! Elszaladtam érte, és az est folyamán háromszor is befújtam vele a kutya fülét. Reméltem, hogy megéli a reggelt,de nagyon féltem, hogy mégsem. Eljött a reggel. Lementem a pincébe, és elállt a lélegzetem: a kutya ereje annyira visszatért, hogy már az első két lábára rá tudott támaszkodni, és felemelve a fejét, hálásan nézett rám. De ami megdöbbentett: Mind a két fülén vadi új bőr volt! Nem seb!  Bőr!!! Te jó Isten! Ez hogy lehet? A normális eseteknél először bevarasodik a seb, és csak utána lesz rajta bőr. Itt ez a fázis kimaradt.Azonban nem értem rá csodálkozni, mivel munkába kellet mennem, ezért  újra lekezeltem a kutyát az energiával, lefújtam a fülét a vízzel, és mentem dolgozni. Délután már annyi ereje lett, hogy ki jött a pincéből, és öt nap múlva,már nem is emlékeztünk arra, hogy egyáltalán beteg volt.  Így jártam hát a Gabriellától kapott szórófejes flakon vízzel. Bevallom, ez után az eset után gondoltam először komolyabban arra, hogy talán mégsem olyan valóságtól elrugaszkodott, amit Gabriella mondott. Hiszen, ha valaki harminc évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy minden vezeték nélkül, a leg elmaradottabb kis falucskából is tudunk telefonálni akár Amerikába is, akkor azt kinevették volna. Lehet, hogy Ő is előbbre jár egy lépéssel, mint mi?  Lehet, hogy Ő már kinyitotta azokat a csatornákat, melyet mi még zárva tartunk? Mindig vannak ELSŐ emberek. Akiknek a
sorsa,- a történelemből tudjuk- a megvetés és a megmosolygás. Szerencsés esetben. Volt, aki ennél rosszabbul járt, az életével fizetett érte. De mindig voltak, akik ezt bevállalták. Így jutottunk előbbre. Ennek köszönhető az a fejlettségi szint, ahol most tart az emberiség.  Mikor Gabriella legközelebb ellátogatott Dorogházára, először őt is kivittem arra a helyre, ahol az előző "vízkeresővel" jártunk. Bejártuk a területet, Ő azonban a fejét csóválva mondta, hogy nem itt van. De akkor hol?  Visszaültünk az autóba, és elindultunk hazafelé. Ahogy elhaladtunk a cégünk által megkezdett építkezés előtt, Gabriella hirtelen megszólalt.

- Állj meg !  Itt érzek valamit! - Kiszállt az autóból és az épület hátsó terasza felé vette az irányt.

 - Itt lesz ! Mutatott a terasz közepe felé.

-  Itt ??? kérdeztem értetlenkedve. De hát ez egy építési terület, nem tartom valószínűnek, hogy megengedik azt, hogy el kezdjünk kutakodni a "Víz" után.

- Nem kell kutakodni! Itt van és kész! - Felelte határozottan Gabriella.

-  Jó, ha ennyire biztos vagy benne, akkor megkeressünk. - Mondtam meghökkenve és  beleegyezően, Gabriella határozottsága láttán.

És tényleg ott volt. Gyönyörű, hideg és  jóízű  forrás formájában.

A  laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy különleges, szennyeződésektől mentes és ásványi anyagokkal telített  kristálytiszta "élővíz". 

Hogy ne szaporítsam a szót, azóta elkészült a KÚT. A következő feladat, ezt a vizet megismertetni mindenkivel. Hogy kezdek hozzá,  nem tudom. De azt igen, hogy  ez a víz nem csak a mienk.

Ez a víz  MINDENKIÉ.

Mindenkié, aki szereti magát, és akinek  fontos az egészsége.

 Aki nem szeretné  továbbrongálni szervezetét a különböző,mesterséges alapú kotyvalékokkal.

 Aki boldog és egészséges időskort szeretne magának.  

IDÉZETEK A VÍZRŐL

• A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik.

• Egy bögrébe sem lehet több vizet tölteni, mint ami belefér.

• A lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.

• „Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”

• „Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.”
  (Jules Renard)

 A víz az élet minden területén nélkülözhetetlen, mégis, a vízhez való viszonyunkat sokszor a pazarlás jellemzi, holott egyértelmű, hogy a vízkészletek sérülékenyek és korántsem végtelenek

• Van egy belső tájkép, a lélek földrajza; egész életünkben ennek körvonalait kutatjuk. A szerencsések, akik rátalálnak, megnyugszanak, körülfolyják, mint a víz a követ, és úgy érzik: hazatértek.   Josephine Hart 

• Egy vödörben ugyanaz a víz lehet, mint a tengerben. Ami hiányzik belőle - az a végtelenség.

Müller Péter

• Ha nem lenne mire emlékezni, én is elvesznék önmagamban, mint a tengerbe öntött víz.

• Figyelj a kis cselekedetekre, akár jók, akár rosszak. A csepegő víz is megtelíti végül a nagy edényt

  .Popper Péter

   

• Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.

• Hegyet, követ víz rongál, embereket szó rongál.

• Az ember nem is tudja, mekkora kincs a víz, ha nem élt szárazságban.

                   Andy Mulligan

• A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának.

                  Egy gésa emlékiratai c. film

Dr. Masaru Emoto

Behatóan tanulmányozta a víz viselkedését a Föld minden táján. Napjainkban világszerte a víz egyik legnépszerűbb szakértőjeként tartják számon.

Masaru Emoto 1943 júliusában született Jokohamában. A jokohamai egyetem bölcsészettudományi karának nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 1986-ban Tokióban megalakította az IHM Vállalatot. 1992 októberében a Sri Lanka-i Colombo Nyílt Nemzetközi Egyetemén Alternatív Gyógyászatból szerzett doktorátust. Jelenleg az IHM Általános Kutatóintézet vezetője és tiszteletbeli elnöke a non-profit szervezetként működő Nemzetközi Víz az Életért Alapítványnak.

Behatóan tanulmányozta a víz helyzetét Földünkön, de nem a tudományos kutató, hanem inkább az eredeti gondolkodó szemszögéből. Ma már az egyik legnépszerűbb víz-szakértőt tisztelik személyében világszerte.

Gyógyítói munkája során mikro víz szemcsés és MRE (Mágneses Rezonancia Elemzés) technológiát alkalmazott. Az MRE fontos információkat juttat el a vízbe a HADO (magyarul rezgés) formájában. Sikeres gyógyítói tevékenysége vezette rá arra a felismerésre, hogy a víz befogadja és megtartja a különböző információkat. Ez a feltételezés régóta él bizonyos - elsősorban homeopátiával foglalkozó vagy vallásos - körökben, miközben tudományosan egyelőre még nem bizonyított, sőt a tudósok többsége egyenesen komolytalannak tekinti vagy egyenesen kineveti az elméletet.

A jégkristályokból ihletet merítve arra a következtetésre jutott, hogy a víz fagyott kristályos formájában mutatja meg igaz természetét. 1994-ben sok próbálkozást és sikertelenséget követően tokiói laboratóriumában sikerült elkészítenie az első vízkristály fényképet. Azóta több tízezer kristály kép készült. Rengeteg vizsgálatot és kísérletet végzett különböző témákban, úgymint "vízminőség", "a negatív és pozitív szavak hatása a vízre", "A zene, a képek, a levelek és szövegek hatása" és "Az imák különböző fajtáinak ereje". Az eredmények azt mutatták, hogy a zene, a szavak, a gondolatok és az imák befolyással bírnak a vízkristályok szerkezetére, ez okozza, hogy jelentős a hatásuk fizikai valóságunkra. A kristályfényképezéssel sikerült felállítani azt a hipotézist, hogy a víz mindenki számára látható módon befogadja és megtartja a kapott információkat. Ezenfelül a vízkristályok harmonikus formájukban csodás műremekekre emlékeztetnek, és így sokak szívét megérintik.

Felesége, Kazuko segítségével 1999-ben magánkiadásban jelentette meg a Víz üzenetei című művét, mely  egyszerre vízkristályképek gyűjteménye és a vízkristályokkal folytatott vizsgálatok eredményének leírása. A Víz üzeneteit több millió példányban jelentették meg világszerte és több, mint húsz nyelvre fordították le rövid időn belül.

További művei: A víz rejtett bölcsessége, A víz igaz hatalma, Szeresd önmagad és a Szerelem formája. Ma már nemzetközileg ismert bestseller író, akinek a neve felkerült a New York Times bestseller listájára is.

A vízkristályok láthatók a Mi a csudát tudunk a világról? című, jelentős közönségérdeklődést elérő és számos díjjal ktüntetett filmben, melynek főhősnője az Legjobb színésznő oscar-díjával is büszkélkedő Marlee Matlin
2008 februárjában mutatták be a Víz című dokumentumfilmet, melyben Emoto kutatásait más világszerte jól ismert víz kutatóéval együtt ismertették.

A vízkristály képeket sokan szeretik, fiatalok és idősek, nemzetiségtől, fajtól, vallástól és szociális helyzettől függetlenül és egyre több és több embert nyűgöz le a vízkristályok üzenete.

Az elmúlt években találkozott a világ vezetőivel és olyan bölcsekkel, mint Őszentsége a XIV. Dalai Láma. Mihail Gorbacsov, Dr. László Ervin és Rupert Sheldrake, aki szintén elismerően szólt a vízkristály fényképekről.
Ezzel párhuzamosan Emoto a vízzel szorosan összefüggő béke nagykövete is.

2003 júliusában megszervezte és vezette a "szeretet és köszönet a vízhez" ceremóniát a galileiai tengerparton, Izraelben. Azóta ezt a ceremóniát évente megrendezik a világ különböző pontjain. 2008 augusztusában Oroszországban, a szibériai Bajkál-tó partján került sor a ceremóniára.
2005 májusában meghírdette az EMOTO BÉKE PROJEKT-et az ENSZ New York-i központjában tartott "A tudomány spirituális dimenziói és a tudatosság albizottsága a spiritualitásban" című konferencián. Az EMOTO BÉKE PROJEKT az ENSZ nemzetközi cselekvési évtized programjának, a Víz az Életért projekt részeként a Víz üzenete című gyermekkönyv ingyenes eljuttatása a világ minden gyermekéhez egy évtizeden belül. A Víz üzenete című gyermekkönyvet 2006 elején adták ki és az ezt követő 10 évben 650 millió példányt kell a világ minden táján élő gyermekek számára adományozni.

2008 márciusában megalapította a MASARU EMOTO IRODÁ-t, azzal a céllal, hogy elősegítse a békét a Földön. Az iroda olyan korlátolt felelősségű társaság, melynek nincs tulajdonosa és önkéntes részvétel útján szerzi a bevételeit. "Cég az embereknek az emberektől, hogy teljesítse mindazon célokat, melyeket a Cég maga elé állít".

A víz bölcsessége

A zene, a szavak, a gondolatok és az ima lenyűgöző hatása a vízkristályok struktúrájára.

A vízkristály fényképek jelentősége. A hópelyhektől ispirálva, Masari Emoto rájött, hogy fagyott kristály alakjában mutatja meg a víz az igazi természetét.

Legyen aktív részese az előadásnak!

Az EsoGurun látható élő adások alatt tegye fel kérdéseit a gurunak és ossza meg gondolatait az adás többi nézőjével, így az előadás lebilincselő közösségi élménnyé válik.

EsoGuru - Ahol élőben láthatja a spiritualitás nagyjait!

Az EsoGuru oldalán Önök a spiritualitás legnagyobb alakjainak, legizgalmasabb guruinak, legérdekesebb személyiségeinek előadásait követhetik nyomon - élőben! Olyan világszerte elismert szaktekintélyek szerepelnek az adásainkban, mint Drunvalo Melchizedek, Stacey DeMarco vagy Nomád Farkas, hogy csak néhányat említsünk.